Nagyon életuntnak tűnő emberünk egy dorayaki boltot üzemeltet, annak ellenére, hogy nem szereti az édességet és a törzsvendégnek számító cserfes iskoláslányok is borzasztóan idegesítik. Egy napon egy öregasszony jelentkezik hozzá segítőnek a boltba, ettől kezdve pedig minden megváltozik, főleg azért, mert az asszony által készített töltelék sokkal finomabb, mint amit emberünk korábban használt.
A dokumentumfilmesből játékfilmrendezővé avanzsált művésznő, Kawase Naomi legfrissebb munkája a japán drámák legszebb hagyományait folytatja, mind hangulatában, mind mondanivalójában. Nagyon szép, megható, emberi történet, amiből annak ellenére is süt az életszeretet, hogy az életnek egy olyan szelete is fontos elemét képezi, amit az egyszeri ember látni sem akar, sőt, tudni sem szeretne róla. Mindezt pedig ízlésesen, sokszor inkább csak érzékeltetve mutatja be, ráadásul nagyon ügyesen, mert nem egyoldalúan, "idealizálva" (bár ezt nem lehet idealizálni), hanem a boltra zúduló társadalmi hatásokat is. Nagyon tetszett, gyorsan be is kellene szerezni néhány darab dorayakit!
Utolsó kommentek