Egy újabb sztori, amiben egy (illetve több) mai ember keveredik el a háborúk korába és próbálkozik ezzel-azzal, esetünkben a Nobunaga bőrébe bújt Saburo próbálja meg Nobunaga sorsát elkerülni. Persze a történelmet nem olyan könnyű megváltoztatni.
Az Odoru Daisousasen filmekhez hasonlóan a Nobunaga Concerto sem önálló sztori, hanem szervesen támaszkodik a tévésorozatra, egészen pontosan a folytatása. Emiatt a sorozat ismerete nélkül nem érdemes megnézni, mert (főleg az első fél órában) a néző csak pislog, hogy mi is ez az egész hülyeség, aztán persze kezd kitisztulni a kép, de a poénok java elveszik az ismeretlen hivatkozások miatt. Ráadásul a tévésorozat jelleg nagyon rányomja az egész filmre a bélyegét, rettenetesen hosszú, bűn lassú, könnyes búcsúzkodások teszik túlságosan is vontatottá a történetet, amit csak részben ellensúlyoznak a meglepően jól sikerült, jó sok statisztával leforgatott csatajelenetek. Egy-két apró, valóban vicces elem azért így is átjött belőle (a Kappát nagyon bírtam és a történelmi személyiségekre aggatott ütődött becenevek is jópofák voltak), de valahogy végig az volt az érzésem, hogy ilyen "time slip" sztoriból láttam már ennél sokkal jobbat is, a 82-es születésű Oguri Shunt pedig már-már röhejes gimnazista srácként szerepeltetni. Ettől függetlenül ha tetszett a sorozat (esetleg az anime), akkor érdemes lehet megnézni, de önmagában nézhetetlen.
Utolsó kommentek