Egy 1996-os véres yakuza leszámolás áldozatainak rokonai még 2015-ben sem tértek napirendre a történtek felett és álmaikban bosszút állnak. Egy titokzatos riporter felfedi néhány elhallgatott apróságról a fátylat és az álmok mintha kezdenének valóra válni.
Ishii Takashi véres, lassú és stílusos mozija visszarepíti a nézőt a japán mozi sötét 90-es éveibe, ami nemcsak azért nem véletlen, mert Ishii a két első Gonin filmet akkoriban forgatta, hanem azért sem, mert a rendező összes ismertetőjele azt a korszakot idézi. Ennek megfelelően tetszetős, véres, látványos akciók színesítik a meglehetősen vontatottan előrehaladó sztorit, bár sajna egy kicsit kevés van belőlük. Ahogy az az ilyen moziknál lenni szokott, nem sok szimpatikus arc fordul elő a főbb szereplők között, még azzal együtt sem, hogy többségük egyértelműen áldozata az egykori leszámolásnak és az azt követő időszaknak. Szimpatikusság ide, szimpatikusság oda, érdekes figurák azért vannak bőven a légzőkészülékes bérgyilkostól kezdve a lepukkant egykori idolon keresztül egészen egy kómában fekvő öregúrig, így a yakuzás thriller műfajának rajongói egy pillanatig sem fognak unatkozni, még azzal együtt sem, hogy ha már láttak Ishii Takashi mozit korábban, akkor túl sok újat ebben nem fognak találni. Kár, hogy a stílusosság mellett nem maradt energia arra, hogy vagy valami komolyabb kontextusba helyezzék az egészet és hitelesebb legyen a történet (x lőtt seb után is lazán sétálgat némelyik szereplő), vagy legalább oldottabb, könnyedebb hangulatúra forgassák le. Ebben a formában kicsit kevés, amit láthatunk...
Utolsó kommentek