Mizuki zongoraórákat tart gyerekeknek. Három éve eltűnt férje egyszer csak megjelenik a lakásban, majd a páros egy hosszú utazásra indul, nagyon szép, ám különös emberekkel teli helyekre.
A rendező, Kurosawa Kiyoshi neve általában garancia arra, hogy valami különleges, meghökkentő történetet kap a néző. A törekvés minderre ebben a filmben is megvan, de mindemellett annyira törekedtek a furcsaságokat hétköznapi dolgokként ábrázolni, hogy a rendezőtől megszokott thriller és horror elemek ezúttal teljesen elmaradtak, így igazából semmi mást nem kapunk, mint egy enyhén misztikus melodrámát. Nem is lenne ezzel semmi baj, de drámának kevés, ami történik benne, ráadásul elég távolról szemlélhetjük a szereplőket, nincs igazából se szimpatikus, se ellenszenves közöttük, így a drámákhoz szükséges érzelmi töltet nélkül dokumentumfilm szerűen, elég unalmasan csorognak az események, ráadásul az egésznek a lényege, a misztikum nincs kifejtve egyáltalán (pedig a virágos fal nagyon erős szimbólum is lehetett volna). Kár érte, mert így hiába Fukatsu Eri és Asano Tadanobu párosa, nagyon álmosítóra sikeredett, a legmeghökkentőbb része egyértelműen a végén, a feliratoknál hallható, az Örömódára emlékeztető zene.
Utolsó kommentek