A sapporoi magánnyomozó transzvesztita haverját meggyilkolják. Némi közjátékok után belefog a nyomozásba, hogy ki is tette, a szálak pedig elég magasra vezetnek.
Az első részt nagyon szerettem, kellemes, könnyed, mégis kicsit film noir-os hangvétele volt és a havas, fagyos Sapporo látványa sokat hozzáadott a nyomozósdihoz. A folytatás teljesen más és nem csak azért, mert ezúttal a történet java részében nyár van. A korábbi résznek is megvolt a maga sajátos, jellegzetes humora, a folytatás azonban sokkal inkább tűnik a paródiájának, mintsem folytatásnak. Az Oizumi Yo által alakított, a '70-es évekből itt ragadt magánnyomozó nagyon vagány figura, a testőreként is funkcionáló, sztoikus nyugalmú Matsuda Ryuhei pedig ezúttal is zseniális, ez a páros önmagában elvinne a hátán szinte bármilyen sztorit. A nyomozás mellett sokkal inkább előtérbe került a jellegzetes japán humor (a civakodásokat különösen szerettem), valamint az elmaradhatatlan furcsaságok (transzvesztiták, szexista poénok és még pár percig Asami Yuma is van). Jó volt, tetszett, de őszintén szólva nem erre számítottam.
Utolsó kommentek