Ishigami Taketo élete látszólag sínen van, jól menő állás, szép feleség, nem is kicsi lakás várja odahaza. Némi zavaró tényező, hogy időnként fura alakokat lát a környezetében, akik között sok a koreai. De vajon mi köze mindehhez Oh Jin Woo-nak?
Érthető okokból viszonylag ritkák a koreai-japán koprodukciók, inkább úgy szokták az ilyesmit, hogy egy-egy sztorit japán és koreai oldalon is leforgatnak (lásd Suspect-X), íme a kivétel. Tsukasaki Shiro thriller regényét a Running Wild rendezője Kim Seong-soo jó kis film noir-ként álmodta mozivászonra, javarészt koreai stábbal, viszont túlnyomórészt japán helyszíneken és japán szereplőkkel. Ez a műfaj azonban valahogy nem erőssége a távol-keletieknek, általában lassabbak, döcögősebbek a kelleténél és így pont a lényegük, az izgalom és a hősökkel együtt agyalás tűnik el belőlük, mert ásítozva ez utóbbi sem túl érdekfeszítő (a főhős helyzete viszont minden szempontból érdekes, elgondolkodtató). Ettől függetlenül nem volt rossz a bombasztikus alapötlet ellenére sem, igaz, nem lesz ott a kedvenceim között, mint a Higashino Keigo műveiből adaptált darabok. Kim Hyo-jin aranyos akcentussal beszélt japánul, a véletlenszerű koreai szövegek is adtak egy keveset a hangulathoz, kár, hogy nem volt elég pörgős. Ha 20 perccel rövidebb, akkor sokkal feszesebb, izgalmasabb lehetett volna, így azonban megmarad egy érdekes, de felejthető koprodukciós próbálkozásnak.
Utolsó kommentek