Sunhi bemegy a volt sulijába az egykori tanárához egy ajánlást kérni. Nem sokkal később találkozik a volt fickójával, meg a rendezővel, aki szintén tanítgatta. A poén az egészben, hogy a három férfi egymást is ismeri.
A rutinos Hong Sang-soo, a drámai művészfilmek koreai nagymestere legújabb munkájában is egy drámai művészfilmmel rukkolt elő, amit gyakorlatilag fillérekből ki tudott hozni. Ennek ellenére a végeredmény tulajdonképpen nem is rossz, bár leginkább csak abból áll az egész, hogy koreaiak beszélgetnek, közben isznak, majd lerészegednek. A párbeszédeknél jellemző, hogy ahogy nő az alkoholszint, úgy lesznek egyre szétesőbbek, ráadásul amikor a fickók beszélgetnek egymással, azok annyira nem is érdekesek, nem nagyon kötöttek le. A történet lezárása stílusos, bár valami ilyesmire lehetett számítani, mint ami kikerekedett belőle. Nem rossz, nem rossz, leginkább a zenéje tetszett, de valami hiányzott belőle ahhoz, hogy emlékezetes legyen.
Utolsó kommentek