A háborúk korában egy nagyurat elárulnak az emberei és megölik, csak a 12 éves fia éli túl a kivégzést egy öreg mágusnak köszönhetően. Aztán ahogy az lenni szokott, visszatér, hogy bosszút álljon, ám hiába a különféle máglyák ismerete, nincs egyedül ezen a téren, ráadásul van más is, aki bosszút akar állni a mára nagy emberré lett egykori áruló gyilkoson.
Az angol cím hülyeség, nindzsa nem sok van ugyanis, fegyver annál több, de ez tulajdonképpen nem is érdekes. A lényeg az, hogy a Toei is beszállt ekkoriban már a Toho által nagy sikerre vitt tokusatsu produkciók gyártásába és egy igazi, vérbeli jidaigeki-t hoztak össze, amit megfűszereztek a jó kis varázslással, amit jópofa és a korhoz képest egész látványos módon mutatnak be. Gyönyörűek a megvilágítások, a játék a fényekkel és az árnyékokkal, ráadásul még 1-2 röpke jelenet erejéig óriásszörnyeket is kapunk. A sztori kellőképpen fordulatos, a színészi játék igazi színházi jelleget öltően színpadias, Kataoka Chiezo-t pedig mindig élmény nézni, egy igazi zseni volt az úriember, mesterien adja elő a bosszúszomjas főhőst (az meg kit érdekel, hogy jó 20 évvel néz ki idősebbnek, mint a szerepe alapján lennie kellene). Imádom ezeket az 50-es évekbeli tokusatsu csodákat, főleg így, jidaigeki-be oltva, nagyon tetszett! Hátha egyszer lesz belőle normálisan felújított változat is...
Utolsó kommentek